Több mint 3 éve tart az orosz-ukrán háború, és egyelőre nem látszik, mikor lesz vége. Ukrajnából rengeteg menekült érekezett az Európai Unió területére. Mit lehet tudni, mekkora lehet a kivándorlás mértéke, és mely országokba mentek a legtöbben?
A legfontosabb, hogy Ukrajna mindig is jelentős kibocsátó ország volt függetlensége elnyerése óta. A legutóbbi népszámlálási adat 2001-es, ez 42 millió fővel számolt, de már 2022 előtt tudni lehetett, hogy azóta nagy mértékben csökkent népesség. A háború eszkalációja előtt nagyjából 35 millió főre becsülték az ország lakosságát. Ebbe azonban nem számolták bele a Krím-félszigetet és a szeparatista irányítás alatt álló kelet-ukrajnai területeket. Ez közel 25 év alatt tapasztalt népességcsökkenés szinte kizárólag a kivándorlás eredménye.
Az ukrán emigránsok eloszlása a kontinensen nagyjából arányos, kivéve Németországot, Lengyelországot és Csehországot, amelyekben kiugró a számuk.
Németország egyébként is megszokott célország, míg a lengyelek és a csehek részéről erős volt a társadalom szolidaritása, és földrajzi közelségük mellett a kulturális közelség, a nyelviek hasonlósága is szerepet játszott abban, hogy sok ukrán kivándorló ezekben az országokban állapodott meg.
Mi a helyzet ezekben az említett országokban? Milyen változásokat hozott az ottani társadalmakban az ukrán bevándorlók érkezése?
Lengyelország keleti megyéibe olyan aránytalanul sok ukrán bevándorló érkezett, hogy ez súlyos társadalmi kohéziós frusztrációkat okozott. Lengyelországban drámaian megugrott a bűncselekmények száma, olyannyira, hogy egyes városokban például Rzeszów-ban létrejött egy jellemzően migrációkritikus emberekből álló társadalmi ellenállási mozgalom, amelynek köszönhetően a boltokban kötelezővé tették, hogy az ukránoknak kifelé menet meg kell mutatniuk a táskájukat.
Ez a helyzet 2022-ben a háború kitörésével megváltozott. Az európai lakosság – köztük a lengyelek – szolidaritást vállaltak az ukránokkal, hiszen Ukrajnát törvénytelenül megszállták az oroszok, történt egy bestiális, minden emberi és nemzetközi jogi normát felrúgó invázió.
Ám két év elteltével Lengyelországban és szerte Európában megjelent egy „szolidaritási fáradtság”. Mindezt jól érzékelteti, hogy a lengyel elnökválasztáson 6,34 százalékot szerzett Grzegorz Braun, aki szinte egész kampányát az ukrán bevándorlás ellenzésére építette fel. Ez egy éve elképzelhetetlen lett volna, tehát még azokban az országokban is látszik egy intenzív társadalmi fáradtság, amelyek a háború kezdetén nagyon támogatóak voltak.
Mi várható a jövőben? A béke elhozhatja a menekültek visszatérését vagy tovább folytatódik a kivándorlás?
Európának egyébként is jelentős migrációs terheléssel kell küzdenie – gondolok itt a szubszaharai térségből, a Közel-Keletről és a közép-Ázsiából érkező bevándorlókra –, és emellett szembe kellett néznie az ukrán bevándorlók milliós nagyságrendű tömegével. Ez a háborútól függetlenül is folytatódni fog – Ukrajna gazdasági helyzete katasztrofális, és ez semmiképp nem jó a lakosságnak. Akár folytatódik a háború, akár véget ér és elkezdődik az újjáépítés, ugyanolyan intenzív kivándorlásra lehet számítani, amely egyes elemzők szerint 20 millió főre, de szélsőséges esetben 15 millió főre csökkentheti le Ukrajna lakosságát.
Új migrációs válság fenyegei Európát?
A 2015-ös migrációs válság bizonyos értelemben sosem ért véget. A bevándorlás intenzitása az akkori kiugró számokhoz képest kisebb, de az akkor és azóta érkezett bevándorlók döntő többségét nem küldték vissza. Itt élnek velünk Európában, ám az integrációjuk megoldatlan, csakúgy mit azok a konfliktusok, amelyek – például gazdasági nehézségek – megakadályozzák a visszaküldésüket. Becslések szerint nagyjából 8-10 millióra tehető az említett régiókból azóta érkezettek száma.
Az ukrán kivándorlókat ebbe nem számítottuk bele, az ő számuk most legalább 5 millió, és folyamatosan növekszik – tehát jelentős visszatérés nem tapasztalható.
A cirkuláris migráció jellemző még a háború által közvetlenül nem érintett nyugat-ukrajnai régiók lakosságára is – ez azt jelenti, hogy akik elhagyták az országot, azok is csak időszakosan térnek vissza, hogy meglátogassák a családjukat, ellenőrizzék a tulajdonukat, majd visszamennek azokba a közép- és nyugat-európai országokba, ahol addig tartózkodtak. Ezekben az országokban a korábbi évtizedek migrációs folyamatainak eredményeként jelentős ukrán közösségek vannak, amelyek megkönnyítik az újonnan érkezők helyzetét, akik így otthonosan érezhetik magukat. Ugyanakkor ez megakadályozza, hogy hatékonyan tudjanak integrálódni az említett társadalmakba. Az ukránok épp ezért nem szívesen térnek vissza egy olyan országba, ahol a gazdasági problémák beláthatatlanok, a munkalehetőségek korlátozottak és a politikai környezet értelemszerűen nem ideális.